A kiállításon összegyűjtöttük, hogy az elmúlt 100 évben egészen máig hol látták vendégül a szentgotthárdiakat.
2. tabló - Szentgotthárdi vendéglátóhelyek a XVIII. századtól
3. tabló - Vendéglátóhelyek egykor
4. tabló - Ma és a közelmúltig működő vendéglátóhelyek
5. tabló - Egykori cukrászdák, kocsmák, éttermek
Információk, tárgyak, fotók és egyéb dokumentumok adományozói, kölcsönzői
2024. július 24-én, a Polgármesteri Hivatal földszintjén Huszár Gábor és Hetényi Miklós szavaival megnyít a Honismereti Klub kiállítása, amely Szentgotthárd vendéglátóhelyeit tekintette át.
A 2023 őszi városi séta nagyszámú látogatója arról győzött meg bennünket, hogy sokan kíváncsiak Szentgotthárd hajdani vendéglátóhelyeinek a történetére. Kiállításunk ezeknek múltbeli, ikonikus éttermeknek, kávéházaknak, cukrászdáknak állít emléket.
Az 1940-es évek végéig a város vendéglátását magánkézben lévő vendéglők, kocsmák biztosították. 1964-ben 18, 1975-ben 17 vendéglátó egység működött, köztük 5 vendéglő, 2 cukrászda, eszpresszó és 1 falatozó. Ebben az időben a vendéglátó egységeket az ÁFÉSZ, a Vas Megyei Vendéglátóipari Vállalat és az Utasellátó Vállalat működtette. Napjainkra ez jelentősen megváltozott: részben magánkézbe kerültek, részben bezártak.
Kiállításunk nem törekszik teljességre: egyrészt hiányoznak a megbízható források, amelyek alapján bemutatható lenne az összes szentgotthárdi vendéglátóhely, cukrászda, étterem, ugyanakkor – a helyszűke miatt – válogatnunk kellett a rendelkezésünkre álló anyagból. Almanachok, monográfiák, újságok, képeslapok, adatbázisok forrásai mellett megkerestük a múltbeli és jelenlegi üzemeltetőket, tulajdonosokat, utódokat is, hogy minél hitelesebb információval szolgálhassunk.
A régi fotók mellett a ma még álló épületek mai képét is bemutatjuk. A vitrinekben a vendéglátóhelyekről származó tárgyakat, naplókat, emlékkönyveket helyeztünk el.
Városunkban számos olyan vendéglátóhely működik, amely a történeti tablókon nem szerepel. Ezekből is válogattunk bevezető tablónkon
2. tabló - Szentgotthárdi vendéglátóhelyek a XVIII. századtól
Szentgotthárd négy legrégebbi vendéglője a településre bejövő négy fő útvonal mentén állt. A szekérrel érkező fáradt utazók megpihenhettek az északi Nagykolomposban, a déli Makk 7-esben, a nyugati Zöldfa és a keleti Korona vendéglőben.
A táblázatban és az azt követő térképeken igyekszünk minél több kultikus vendéglátóhelyet megjeleníteni. A XVIII-XX. század egykori vendéglőit, kocsmáit, cukrászdáit, kávéházait gyűjtöttük össze a teljesség igénye nélkül.
Válogatás egykori és mai vendéglátóhelyekből
|
Névváltozatok |
Jelleg |
Mai cím |
Névváltozatok |
Jelleg |
Mai cím |
|
|
Ganster-vendéglő |
vendéglő |
Ady u. 2. |
Schreiner-család |
mézeskalácsos, cukrászda |
Kossuth u. |
|
|
Ernst Samu |
szálloda és vendéglő |
Ady u. 6. |
Korona |
szálloda és vendéglő |
Kossuth u. 1. |
|
|
Resti |
vendéglő |
Ady u. 7. (állomás) |
Reinelt-család |
mézeskalácsos |
Kossuth u. 21. |
|
|
Makk 7-es |
vendéglő |
Árpád u. 12. |
Vet Café |
kávézó |
Kossuth u. 27. |
|
|
Sikátor |
vendéglő - kocsma |
Deák F. u. 8/a |
Nagykolompos |
vendéglő |
Május 1. u. 19. |
|
|
Wagner – Andante |
étterem |
Füzesi út 12/A |
Lottó presszó |
presszó |
Mártírok u. 1. |
|
|
Lipa |
étterem - szálloda |
Gárdonyi u. 1. |
Hármashatár |
vendéglő |
Mártírok u. 1. |
|
|
Kaszagyári étterem |
étterem |
Hunyadi út 2. |
Rézi |
étterem |
Mártírok u. 5/A |
|
|
Döltl – Mignon |
cukrászda |
Hunyadi út 3. |
Rodeo |
étterem |
Petőfi u. 51. |
|
|
Gaál-vendéglő |
vendéglő |
Hunyadi út 4. |
Gödör |
borozó |
Szabadság tér 5. (Liget) |
|
|
Vám – Viktória – Hunyadi |
vendéglő |
Hunyadi út 12. |
Zöldfa – Schaberl |
szálloda és vendéglő |
Széchenyi u. 8. |
|
|
Tarka Macska |
kocsma |
Hunyadi út 14. |
Karácsony Zoltán |
cukrászda |
Széchenyi u. 9., majd |
|
|
Csöcsös – Turista |
vendéglő - kocsma |
Hunyadi út 19. |
Klein Kávéház |
kávéház |
Széll K. tér 14. |
|
|
Viktória Nosztalgia |
vendéglő |
Hunyadi út 19. |
Éva – Picasso – Terasz |
presszó - vendéglő |
Széll K. tér 18. |
|
|
Központi Kávéház |
kávéház |
József A. u. 3. |
Kis Édes |
cukrászda |
Széll K. tér 20. |
|
|
Corso |
étterem |
Széll K. tér 21. |
3. tabló - Vendéglátóhelyek egykor
Ezen a tablón mutatjuk be Szentgotthárd legrégebbi, ma már nem működő vendéglátóhelyeit.
Vakarcs Kálmán Szentgotthárd és környékének ismertetésekor egykori vendéglőket sorol fel, így a Ganster és a Gaál vendéglőket is.
Ernst Samu vendéglője
A tulajdonos Burgenlandban született, felesége Wutky Róza volt. A család feltehetőleg az 1910-es években költözött Szentgotthárdra. A vasútállomással szemben épült vendéglő és fogadó népszerű volt a szentgotthárdiak és az ideérkező kereskedők körében. Az épülethez istálló és kuglipálya is tartozott. A tulajdonos halála után Róza asszony és fia vitte tovább a vendéglőt, egészen az 1951-es államosításig.
Központi Kávéház
A mai József Attila utca elején, a hajdani tűzoltószertár mellett nyílt meg a Központi Kávéház. Egykori tulajdonosa Wábel György volt. A 2. világháború előtt kupleráj is működött az épületben.
Klein kávéház és kaszinó
Az épületben az 1800 évek közepén Olvasó Egylet, 1900-as éves első felében pedig kávéház és kaszinó szórakoztatta a szentgotthárdiakat. A földszintes, zsúpfedeles épület már a település 1786-os térképén is látható. Az 1800-as évek közepén emeletet építettek rá.
1929-ben Klein Ferenc lett a kávéház tulajdonosa. Külön könyv- és hírlapolvasót hozott létre a termekben, míg az épület más helyiségeiben – kaszinó módjára – lehetett táncolni, mulatozni és kártyázni is. Szentgotthárdon az első mozivetítések is ebben az épületben zajlottak.
Jelenleg az épület földszintje üzleteknek, az emelet lakásoknak ad helyet.
Vám vendéglő
A nagyfalvi út kereszteződésében, a régi temető mellett, a város szélén állt a vámház. A vámjövedelmek fejében az apátság a hidak fenntartásáról is gondoskodott. Erről kapta a nevét az épületben kialakított vendéglő, amely 1900-ig az apátságé volt. Később a bérlője Binder József lett.
Az egykori vendéglő épületét az 50-es években az ÁFÉSZ juttatásként kapta. 1983-ig irodaépület, majd bőrüzem volt. 1995-tól a közelmúltig Viktória, majd Hunyadi Vendéglőként üzemelt. Jelenleg szolgáltatóház.
Nagykolompos
Szentgotthárd valamikori Kolompos nevű településrésze a Lapincs, a vasút és a mai Május 1. út által bezárt terület volt. Feltehetőleg 1858-ban már állt itt vendéglő Nagykolompos néven, amely annak idején a Szentgotthárdról a Lapincson át északi irányba, a Rábakeresztúrra induló út mentén, akkor még valószínűleg rábafüzesi, de ma már szentgotthárdi területen épült. Egy szentgotthárdi forrás 1898-ban közli, hogy a „Szent-gotthárdi kisdedóvoda évzáró ünnepélyét követő napon 1898. évi július hó 10-én a Nagykolompos vendéglő kerti helyiségében táncmulatságot rendez”.
A korábbi Nagykolompos vendéglő épületéből alakították ki a későbbi határőr laktanyát (FEP), majd a Szociális Otthon egyik részlegét. A 2000-es években teljesen felújították, s az intézmény önellátó lakói költöztek ide.
Korona Szálló és Étterem
A település közlekedési csomópontjában Szentgotthárd legrégebbi vendégfogadója az utazók kényelmét szolgálta. A ciszterci apátság építtette a XVIII. században, 1858-ban emeletráépítéssel bővítették. Az udvarában kialakított istállókban pihentették állataikat a lovas kocsival érkezők, a szállóvendégek az emeleti szobákban töltötték az éjszakát.
A Korona szálló nagyterme számos politikai nagygyűlés és fogadás helyszíne volt. Színházi előadásokat, kiállításokat, vetítéssel egybekötött ismeretterjesztő előadás-sorozatokat, irodalmi esteket, bálokat is rendeztek a falai között és az udvarban kialakított kerthelyiségben.
1945 után még egy ideig szállodaként és vendéglőként működött, de az 1960-as években az épület mindkét szintjét üzletekké, udvarát parkolóvá alakították át.
4. tabló - Ma és a közelmúltig működő vendéglátóhelyek
Ezen a tablón többségében még ma is működő éttermek, kocsmák láthatók. Köztük van az a két étterem is, amely ugyan évtizedekig szolgálta vendégeiket, de a közelmúltban bezárt.
Zöldfa vendéglő
A Széchenyi utca és József Attila utca sarkán álló Tulipán vendéglőt és szállót már az 1800-as években sokszor használták nagyobb ünnepségek megrendezésére és jelentős személy fogadására. A vendéglőt 1914-ben Schaberl János vette át Bayer Jenő bérlőtől. Ettől kezdve Schaberl vendéglőnek, később Zöldfa halászcsárdának nevezték. A Zöldfa melletti udvaron fedett kuglipályán játszottak a vendégek.
1945 után az épület emeletén a Selyemgyár kultúrháza kapott otthont, amely 1960-ban beolvadt a Szakmaközi Kultúrotthonba. Ezután az emeleten lakásokat alakítottak ki.
Szentgotthárd és térségének legrégebbi, ma is működő vendéglője Zöldfa Söröző és Pizzéria étterem néven fogadja a vendégeket.
Csöcsös
A kaszagyár tulajdonosa Wieser József telkén, a csatorna mindkét partján álltak a tulajdonában levő épületek. Ezek egyike volt az ún. Bárkaház, amelynek helyén van a Spar, a másik pedig a későbbi Turista vendéglő (Csöcsös) lett az 1950-es években. Ez a kocsma megállóhelye volt mind a kaszagyárból, mind a selyemgyárból munka után hazatérő munkásoknak. A mai napig működik.
Sikátor
A mai Deák Ferenc utcában állt a pártbizottság és a munkásőrség épülete, amelynek udvarán a munkásőrség fegyverraktára volt. 1971-ben a Vendéglátó Vállalat vette meg az épületet. A raktár egy részében Sikátor néven borozót kezdett üzemeltetni. A kocsma jelenleg is működik.
Makk 7-es vendéglő
Az Apátistvánfalva felől jövő szekerek már a XIX. század végén betérhettek az Akasztódomb alatti fogadóba, ahol a lovak és gazdáik pihenhettek, jóllakhattak. 1945 után az ÁFÉSZ tulajdonába került. Nagy sikere volt a konyhájának, a tekepályának, a kertmozinak, de a jó hangulathoz a szakképzett és kedves személyzet is hozzájárult. 1986-ban az étterem mellett osztrák-magyar söröző nyílt. 2021-ben bezárt.
Hármashatár étterem
1971. március 28-án adták át a Hármashatár éttermet. Ez a beruházás az ÁFÉSZ jelentős fejlesztése volt. Szentgotthárdnak az első „nyugatias” eszpresszó-étterme volt. 1985-ben a növekvő forgalomra tekintettel a Szentgotthárd és Vidéke ÁFÉSZ bővítette az éttermet, és létrehozta a Reininghaus sörözőt. Az étteremben a széles étel- és italválasztékon túl minden nap élőzene szólt, és aki akart, táncolhatott is. A helyet később Club 3 névre keresztelték, és a 2021-ig működött a város központjában.
Éva presszó
Szentgotthárd első lapos tetejű épületét 1964-ben adták át. Az utcabeliek egyszerűen ENSZ-palotaként emlegették. A földszinti Éva presszó igen népszerű, élőzenés szórakozóhely lett. Később Cafe Picasso, napjainkban Terasz névre hallgat.
5. tabló - Egykori cukrászdák, kocsmák, éttermek
Az egykori cukrászdák, kocsmák, étkezdék emlékét idézi ez a tabló.
Karácsony-cukrászda
Karácsony Zoltán cukrászdája az 1920-as évek végén a Széchenyi utcában állt. A harmincas éves elején a Kossuth Lajos utcába költöztek. A cukrászüzem az udvari épületben működött. A cukrászdát az 1948-as államosításig üzemeltették. Ezután alkalmazottként a Mignon cukrászdában dolgoztak, és számos cukrász szakembert neveltek.
Lottó eszpresszó
A Lottó eszpresszó és a mellette álló üzletek helyén épült a Hármashatár étterem 1971-ben. A jó kávéról és a jó hangulatról Pass Józsefné Vörös Irma üzletvezető gondoskodott.
Reinelt cukrászda
A Reinelt-család egyik őse Reinelt Konrád az 1890-es években mézeskalácsos és viaszgyertyaöntő volt. Fia, Reinelt Emil mézeskalácsos és bábos volt, akinek a karácsonyfa díszeiért rajongott az egész város. Bábos és mézeskalácsos műhelyük a Kossuth Lajos utcában állt, Reinelt néni a búcsúkban is árusított puszedlit, mézes bábokat. Később a Petőfi utcai, majd az Árpád-sori cukrászdában fagylaltot is árultak. Oldalkocsis motorkerékpáros fagyiskocsival a falvakat is járták.
Mignon cukrászda
Az épület eredetileg Döltl Henrik cukrászdája volt. A vendégtér mögött működött a cukrászüzem. (Ezt 1971-ben a munkásőrség volt raktárépületébe költöztették.)
1948, az államosítás után a cukrászda a Vas Megyei Vendéglátó Vállalat tulajdonába került. Karácsony Zoltán és felesége a vállalat alkalmazottja lett. 1964-ben Gazdag Lajosné (sz. Horváth Magdolna) vezette az üzletet.
1987-től a Tóth-család tulajdonába került a cukrászda, amelyet az 1990-es évek végén lebontottak.
Tarka macska
1971-ben az új buszpályaudvar épületében az Utasellátó Vállalat alakította ki az utasok felfrissülését szolgáló büfét.
Kaszagyári étterem
A 60-as évek elejéig a kaszagyári dolgozók egy régi kocsmahelyiségbe jártak étkezni. 1964-ben a gyár területén terveztek egy új étkezdét felépíteni. Társadalmi munkában kezdték meg az építkezést, és 1964 decemberére el is készült az étterem. Menzaként a nagyközönség számára is nyitott volt.
Resti
A vasútállomás szomszédságában állt az utasellátó étterem. 1990 szeptemberére a MÁV és az Utasellátó Vállalat fúziójának köszönhetően megújult. Nagyobb, tágasabb lett az éttermi rész és a konyha. Meleg és hideg ételválaszték is a vendégek rendelkezésére állt. A város felőli részen kerthelyiséget is kialakítottak.
Évtizedekkel ezelőtt bezárt, mára lebontották.
1. vitrin
2. vitrin
- Szentgotthárdi Honismereti Klub
- Móra Ferenc Városi Könyvtár és Múzeum
- dr. Frank Róza
- Molnár Piroska
- TOSO Kft.
Információk, tárgyak, fotók, egyéb dokumentumok adományozói, kölcsönzői
|
Bedi Beáta |
Kiss György |
|
Doncsecz István |
Kiss Kálmán |
|
Ernst József |
Papp Ferenc |
|
Gazdag Sándor |
Pass Erzsébet |
|
Hetényi Miklós |
Schrey József |
|
Karácsony Zoltán |
Soós László |
|
Kiss Albert |
Unger Brigitta |
|
Kern Imre |
- Bana Ferenc
- Kovács-Buna József
- Molnár Piroska
- Radó László
- Standor Tibor
- Szily Csaba
