- 2010. jan. 30-án a fővárosban hunyt el Gálócsy Edit Ferenczy Noémi-díjas keramikusnő. 1947-ben érettségizett a Gimnáziumban, Gallotsik Edit néven. A sokgyermekes család 1944-ben a front elől költözött Szentgotthárdra, az édesapa itt kapott telekkönyvi bírói állást. Edit rajztanára (Záhorszky Oszkár) javaslatára jelentkezett a Magyar Iparművészeti Főiskolára, ahol Borsos Miklós tanítványaként választotta a keramikus szakot. 1954-ben szerzett keramikus diplomát. Kezdetben – szükségből – vörös agyagból készített használati tárgyakat. 1976-os németországi tanulmányútja után tért át mázas kőedények és fali plasztikák készítésére. A 80-as évektől a porcelán lett művészi kerámiáinak alapanyaga. Minden évben szerepelt rangos hazai és nemzetközi kiállításokon. Műalkotásai gazdagítják a hazai közgyűjteményeket is, pl. Iparművészeti Múzeum, Budapest, Janus Pannonius Múzeum, Pécs. 1993-ban, volt gimnáziumuk centenáriumán Demjén Attila festőművésszel és Gömbös László szobrászművésszel közös kiállítást rendeztek egykori iskolájukban. Szegeden született 1928.október 16-án.
- 2010. február 19-én Dunakeszin hunyt el Csörötnek híres szülöttje, Gömbös László szobrászművész. 1926. május 14-én született. Középiskolai tanulmányait a szentgotthárdi gimnáziumban kezdte. A II. világháborúban diákként munkaszolgálatot teljesített, majd kényszermunkára vitték (málenykij robot) a SZU-ba. Azerbajdzsánból 3 és fél év után tért haza. Csak 1957-ben nyílt lehetősége beiratkozni a Képzőművészeti Főiskolára, legfőbb támogatója Somogyi József, közvetlen tanárai Pátzay Pál és Mikus Sándor voltak. A művészetben nem ismert megalkuvást, ezért kimaradt a tanulmányutakból, kevés megrendelést kapott. A rendszerváltás után ismerték el tevékenységét, Készített kisplasztikákat, domborműveket, szobrokat, melyek anyaga többnyire bronz, de vannak kőből, terrakottából és fából készült alkotásai is. Műveinek nagy része történelmi tárgyú. Az első ilyen témájú jelentős műve 1983 óta Szentgotthárd főterét díszíti: III. Béla egészalakos bronzszobra méltó az alapító király nagyságához. Városunkban még két alkotását láthatjuk: Arany János mellszobrát az általános iskola előtt és az I. világháborús hősi emlékmű kiegészítéseként elkészült történelmi emlékhelyen az 1848-as és 1956-os bronzlobogókat. A Polgármesteri Hivatalban őrzik az Őrségi szántóvető és az Őrségi kapu (Kitekintő) c. szobrait.
- 2010. március 11-én alakult meg a Honismereti klub a városi könyvtárban, vezetője Molnár Piroska. Az elmúlt évtizedben kiállításokat szerveztek előbb a városi színház aulájában, később a Pável Ágoston Múzeumban és a Polgármesteri Hivatalban. A klub a szentgotthárdi értékek feltárását, értéktár adatbázis építését, helytörténeti kutatómunkát végez, amelynek eredményeképpen kiadványok is születtek.
- 2010. június 1-én az USA-ban, Middletownban hunyt el Ettre László, a szentgotthárdi gimnáziumban érettségizett sikeres vegyészmérnök (kromatográfus). Szombathelyen született 1922. szeptember 16-án Frühwald Lászlóként. Édesapja dr. Frühwald István nagy tekintélyű orvos, a Gimnázium egészségtan tanára volt. László 1941-ben érettségizett, vegyész diplomáját 1945 végén vette át Budapesten. Közben egy évet németországi kényszermunkán töltött egyetemi társaival együtt. Első munkahelye a Richter Gedeon Gyógyszergyár volt, 1956 szeptemberében az akkori NDK-ban kapott munkát három évre szóló szerződéssel. 1956 decemberében disszidált, Kelet-Berlinből ment át Nyugat-Berlinbe. Frankfurtban került kapcsolatba a kromatográfiával és a Perkin-Elmer céggel. 1958-ban kapott beutazási engedélyt az USA-ba. A cégnél eltöltött évtizedek alatt elérte a legmagasabb, nem adminisztratív vezetői beosztást (Senior Scientist), 1990 végén ment hivatalosan nyugdíjba. A tiszteletére alapított Ettre László-díjat (Leslie Ettre Award) minden évben a kapilláris kromatográfiával foglalkozó nemzetközi szimpóziumon adnak át egy 35 éves vagy annál fiatalabb, a témában kutató szakembernek. Az USA-ban élő tudósként is tartotta a kapcsolatot a szentgotthárdiakkal 1986-ban még itthon felkereste volt tanárát, Hodászi Edét.
- 2010. november 8-án hunyt el Szentgotthárdon dr. Janny Géza, szülész – nőgyógyász szakorvos. Aradon született 1922. április 21-én. Nemesi családból származott (fehérvári előnévvel), felmenői több generáción keresztül orvosok voltak. Ő maga a Ludovika Akadémián tanult, hadnagyi rangot ért el. 1944-ben behívták katonának, egységével Németországba került, amerikai hadifogságból tért haza. Az orvosi egyetem elvégzése után az első munkahelye a sárvári kórházban volt. 1956-ban érkezett Szentgotthárdra, ahol a 1980-ig, a Szülőotthon bezárásáig vezette az intézményt. A közel negyed évszázad alatt 8000 gyermek megszületését segítette. Szabó Bakos István járási főorvossal együtt szorgalmazták a mentőállomás létrehozását. Megszervezte a szentgotthárdi járás nővédelmi szolgálatát, nőgyógyászként rendelt a szakrendelőben nyugdíjba vonulása után is. Ő írta a Monográfia egészségügyről szóló fejezetét, Fred Parker álnéven pedig kiadatlan krimiket.
- 2010. november 10-én szeretett városában, Szentgotthárdon hunyt el Wolf János. Kalocsán született 1916. június 5-én. 1948-tól élt városunkban, ahova a szibérai hadifogságból érkezett. Telekkönyvi hivatalnokként dolgozó édesapját ide helyezték. Az MNB járási kirendeltségénél kapott munkát, a járás megszűnése után Körmendre ingázott a munkahelyére, 1976-os nyugdíjazásáig. Nem volt párttag. A sporttevékenységet, a közösségi életet szervező lokálpatrióta banktisztviselőt a helybeliek 3 évtizeden keresztül megválasztották tanácstagnak, és a Hazafias Népfront keretein belül működő helyi honismereti bizottság vezetője lett. Munkája elismeréséül 1980-ban kapott Honismereti Emlékérmet. Az általa szorgalmazott tervek közül több – bár némi késéssel – megvalósult: a Monográfia (1981), a Múzeum (1983), és 1987-ben átépítették a templomi orgonát. A monográfia „Sport és testedzés” fejezetének ő volt a társszerzője.
