- 1950. január 30-án csatolták Zsidát és Rábakethelyt Szentgotthárdhoz.
-
1950. március 11-én Budapesten hunyt el Kallós Ede szobrászművész, aki 1923-ban elkészítette Rábatótfalu község felkérésére az I. világháborús hősi emlékművet, mely országos viszonylatban is elsők közötti volt. A kőből készült szoborcsoport finanszírozását a főként szlovének lakta falu az Amerikába kivándorolt lakosainak adományaiból tudta finanszírozni.
-
1950. június 10-én 0 órakor az ÁVH emberei fegyverrel a kezükben felébresztették, és 20 perc időt hagyva öltözködésre, még sötétben teherautókra ültették és elszállították az apátság épületéből a 10 szentgotthárdi ciszterci és egy vendégként itt tartózkodó zirci szerzetest. Őt útközben elengedték. A többségében beteg, idős szerzeteseket ponyvás teherautón Kunszentmártonba vitték, az ottani karmelita rendházba. Ugyanekkor kitelepítették a zárda (mostani plébánia) épületéből a hat apácát. A Salvator nővéreket Vácra vitték.
-
1950. június 29-én Zöld Ádám, rábakethelyi segédjegyző Farkasfa mellett disszidált Jugoszláviába. Az 1956-os forradalmat követő megtorlások egyik áldozata volt. Rábakethelyen született 1911. szeptember 11-én, édesanyja Mathiász Róza, édesapja Zöld Ferenc gimnáziumi tanár volt. Tanítónő feleségét büntetésből azonnal áthelyezték Csehimindszentre. Zöld Ádám Jugoszláviából eljutott az NSZK-ba, innen tért haza 1956 novemberében a családjához. Letartóztatták, 1959-ben a Katonai Bíróság „A népi demokrácia elleni szervezkedés, kémkedés és tiltott határátlépés” vádjával halálra ítélte. 1959. május 5-én, a vallatások során elszenvedett bántalmazások következtében halt meg
-
1950. július 23-tól „Filléres vonatjáratot” indított az IBUSZ Szombathelyről Keszthelyre, ára 12,20 forint volt.
- 1950-ben dr. Janny Géza javasolta, hogy hozzanak létre Szülőotthont. Azt szerették volna elérni, hogy az anyák ne az otthonaikban, hanem a biztonságos szülőotthonban szüljenek. Ez az elképzelés 1951-ben meg is valósult. A szülőotthpnban 12 ágyat helyeztek el, ezen kívül biztosítva volt az orvosi és szülésznői jelenlét, az újszülöttek részére pedig külön csecsemőszobát rendeztek be. Az anyákat és a dolgozókat a szanatórium konyhájáról élelmezték. Az első években átlagosan 350 szülés történt az új intézményben és kb. ugyanennyi még mindig a magánházaknál. Szentgotthárd és a környék vend lakossága volt először bizalommal az új intézmény iránt.
- Az 1950-es években a szentgotthárdi evangélikus közösség létszáma drasztikusan csökkent, körülbelül háromszázan maradtak. Ennek oka elsősorban a. német anyanyelvű lakosság kitelepítése volt, ami Rábafüzest és Szentgotthárdot is érintette A kiteelpített lakosok nagyrészt evangélikus vallásúak voltak.
