- 1935. január 1-jén Kisfalud és Talapatka egyesüléséből Máriaújfalu néven új község keletkezett. (Az öregek elbeszéléséből tudjuk, hogy a két falu vitatkozott az új település nevéről: mindkettő a saját nevét akarta tovább vinni.) Négy évvel később önálló elemi iskola nyílt a településen.
- 1935. január 15-én meghalt dr. Berger Máté István, aranymisés ciszterci áldozópap, főgimnáziumi tanár, aki 1892 és 1907 között plébánosként szolgált Szentgotthárdon, majd 1918-tól nyugdíjasként élt a rendházban. A szentgotthárdi temetőben a közös ciszterci sírboltban helyezték örök nyugalomra. Vas megyében, Rendeken született 1855. február 21-én. 13 évi tanári pályája során német nyelvet és irodalmat tanított az egri, majd a székesfehérvári gimnáziumban. Doktori címét filozófiából szerezte. Szentgotthárdi plébánosként egyben hitoktató is volt az elemi iskolában és az 1893-ban kapuit megnyitó helyi gimnáziumban. Az elemi iskola iskolaszéki elnökeként ő javasolta Vajda Ödön apátnak, hogy az oktatás színvonalának emelése érdekében bővítsék az épületet, javítsák a munkafeltételeket. Javaslatát támogatta a szentgotthárdi perjel (Schill Athanáz). 1894-ben megtörtént az iskola alapterületének bővítése és emelet ráépítésével 4 tanítói lakást is kialakítottak benne. Berger Máté alapító tagja volt a szegény sorsú diákokat támogató gimnáziumi segélyegyletnek is.
- 1935 januárjában Rábafüzesen megalakult a Magyarországi Német Népművelési Egyesület helyi csoportja.
- 1935-ben vitéz Szabó József zsidai iskolaigazgató és méhész több mint 50 környékbeli társával megalapította Szentgotthárd és Vidéke Méhészkörét. Két évvel később a szombathelyi mézexport vásáron már 105 mázsa akácmézet adtak el, amiért aranyérmet és dicsérő okleveleket is kaptak. Mintegy ezer méhcsaládjuk volt. Teherautót vásároltak, hogy akácosokhoz vihessék a méheket, mert az akácméz keresettebb volt, mint a hajdina. Az akácméz elsősorban külföldre, Svájcba, Németországba és Angliába került, a hajdinamézet pedig a mézeskalácsosok és kekszgyárosok keresték.
- 1935. március 12-én, 46 évesen Szentgotthárdon hunyt el dr. Fejes Zoltán. Nagyharsányban született 1889-ban. Latin–görög szakos tanárként 1927-ben helyezték Szentgotthárdra. Református hitoktatóként is működött a Gimnáziumban, készült francia nyelvből diplomát szerezni. Betegsége és hirtelen halála megakadályozta, hogy érettségiztesse végzős osztályát, köztük Kuntár Lajost. Szentgotthárdon van eltemetve.
- 1935. április 10-én a közbiztonsággal kapcsolatos határozatot hozott a helyi képviselő-testület. Ekkor a település lakosainak száma 3258 fő volt, és mintegy 350 lakóház volt, emiatt legalább 8 fő tűzoltót és éjjeliőrt volt köteles a község alkalmazni. Az éjjeliőrök a külterületen voltak szolgálatban úgy, hogy kétóránként be kellett járniuk a területüket. Emellett a vasút, a dohány-, a selyem- és a kaszagyár, valamint a fűrészüzem külön őrt volt köteles biztosítani.
- 1935. május 26-án szentelték föl a zsidai temetőben Zsida és Zsidahegy első világháborús halottainak emlékkeresztjét. A két szomszédos település lakói által állíttatott emlékkeresztre két oldalon 9-9 fő hősi halott nevét vésték. 1945 után újabb táblát helyeztek el a II. világháború áldozatainak névsorával.
- 1935. július 1-jén megjelent Az Utas könyve, benne a magyar városok, gyógy- és üdülőhelyek, valamint a nyaralásra alkalmas községek leírása. A 650 oldalas, fényképeket is tartalmazó kiadvány a vendéglátást, turisztikát igyekezett fellendíteni hazánkban. A benne szereplő településeknek fizetniük kellett a megjelenésért. Megyénkből 15 helység járult hozzá a kiadásához, járásunkból Szentgotthárd mellett Gasztony és Rábagyarmat is szerepelt, pontosan megadva a kínált szolgáltatásaikat.
- 1935. szeptember 14-én vásárolta meg a soroksári Textilipari Rt. 222.000 pengőért a selyemgyárat. Az 1899-es alapító Bujatti testvérek addigra meghaltak, 1925-ben Hermann, 1933. december 13-án Ferenc György.
- 1935-től a helyi református közösség külön vált az evangélikusoktól, saját fiókgyülekezetbe tömörültek.
