- 1930-ban jelent meg Szombathelyen a Vasmegyei fejek című 398 oldalas kiadvány. Szerkesztője Halász Imre volt. Szentgotthárdról 16 fő helyi közéleti személyiség fényképe és életrajza szerepelt, többek közt: dr. Vargha Gáboré, Piszter Imréé, dr. Kiss Eleméré, Mathiász Artúré, dr. Székely Ernőé és dr. Frühwald Istváné.
- 1930. április 30-án Szent Imre hercegről nevezték el az akkori elemi iskola (ma könyvtár) és a gimnázium közötti teret.
- 1930. május 30-án, Trianon 10. évfordulóján a kegyetlen és igazságtalan döntés ellen képviselő-testületi gyűlést tartottak, ahol a revízió napirendre tűzését kérelmező levelet fogalmaztak meg.
- 1930. június 9-én avatta az evangélikus gyülekezet az I. világháborúban elvesztett, beolvasztott harangjaik helyett beszerezett harangot, melyet a „Hősök” felirattal szenteltek fel. Hét évvel később a nagyobb harangot is - „Békéért” felirattal – újra tudták öntetni. Ennek felszentelése 1937. október 17-én egybe esett templomuk építésének 25. évfordulójával
- 1930. június 22-én volt az ünnepélyes avatója Szentgotthárdon az első hazai iskolaszanatóriumnak. Az ünnepélyes megnyitóra számos előkelő vendég érkezett Szentgotthárdra: Tarányi Ferenc főispán, Fáy Aladár, a tuberkulózis elleni kormánybiztosság elnöke, több minisztériumi tanácsos és vármegyei tisztségviselő. A helyiek közül jelen volt Piszter Imre ciszterci perjel és dr. Vargha Gábor. Az apátsági templomban tartott ünnepi szentmise után a vendégeket a szanatórium festői szépségű kertjében Gönczy Elemér, az Iskolaszanatórium Egyesület ügyvezető igazgatója fogadta. Avató beszédet gróf Zichy János, az Egyesület elnöke mondott, majd dr. Vargha Gábor méltatta az esemény jelentőségét. A megnyitó után a vendégeket a Korona Szállóban várta az ünnepi ebéd. Este az itt maradt vendégeknek dr. Vargha Gábor rendezett garden partyt. Az iskolaszanatórium helyi kezdeményezője dr. Frühwald István doktor volt, aki felfigyelt rá, hogy a térség éghajlata alkalmas a tüdőbetegség leküzdésére. Az intézmény létesítője és fenntartója a Magyar Iskolaszanatórium Egyesület volt, a vallás- és közoktatásügyi minisztérium felügyelte a munkát. Mivel nem volt elég pénz új épületet emelni, ezért a megüresedett óragyár épületét vásárolta meg az egyesület a mögötte levő parkkal együtt. Az átalakítást Jánszky Béla és Szivessy Tibor budapesti műépítészek tervei szerint a szentgotthárdi építőmester, Bagola István végezte. A kétszintes épület déli oldalán 13 kórtermet alakítottak ki. Az első tanévre 89 főleg budapesti tanulót írattak be a 8-18 éves korosztályból.
- 1930. augusztus 4-én Budapesten halt meg cseleji Cseley József tanár és festőművész. 1868. május 11-én született Cselejben (ma Szlovákia). Ő volt az 1893 őszén kapuit megnyitó gimnáziumunk első rendes tanára. Az első tanévben magyart, rajzot, ábrázoló geometriát, szépírást és földrajzot tanított. Egy osztályban vezette a testgyakorlást, az I/a osztálynak osztályfőnöke volt. Az 1893-ban megalakuló iskolai segélyegylet jegyzőjévé választotta. A későbbi tanévekben oktatott gyorsírást, szabadkézi rajzot művészettörténeti ismeretekkel, vívást. Itteni tartózkodása alatt megszerezte a tornatanári képesítést is. Munkájával hozzájárult, hogy 1906-ra az algimnázium érettségit adó főgimnáziummá vált. Szentgotthárdi lányt vett feleségül 1897-ben, uszfalvi Usz Bertát, egy szentgotthárdi ügyvéd – Usz Gábor – lányát. 1908-ban áthelyezték Nagyszebenbe (ma Románia), majd Budapestre került. Városunkhoz köti a Szentgotthárdi csata című festménye, mely 1894-ben a Műcsarnokban szerepelt egy kiállításon. Keszthelyen, Hévízen, Nagyszebenben és Piliscsabán oltárképek dicsérik tehetségét.
- 1930. augusztus 25-én nyílt meg a Magyar-Belga Ásványolaj Rt. új benzinkútja a Kossuth Lajos u. 2. szám előtt. Feltétel volt, hogy kizárólag hazai benzin-terméket forgalmazhattak, ennek betartását a képviselő-testület ellenőrizte.
- 1930. szeptember 19-én, Szombathelyen meghalt Czipott Géza evangélikus lelkész, aki 1909-től 1929-ig Szentgotthárdon szolgált lelkészként. 1882-ben született Mártonhelyen (ma Szlovénia). Elemi iskoláit a muraszombati népiskolában, a középiskolát a soproni evangélikus líceumban végezte, ott tett érettségit 1901-ben. Ezután a soproni teológiára iratkozott be, majd egy esztendeig a jénai egyetemen tanult. Pappá 1905. szeptember 3-án avatta fel Gyurátz Ferenc evangélikus püspök. Egy évig Vadosfán volt káplán, majd Pápán Gyurátz Ferenc püspök mellett másodlelkész lett. Pápáról került Szentgotthárdra 1909-ben. Ő volt az Ókörtvélyestől (Eltendorf) 1910-ben függetlenedő szentgotthárdi evangélikus gyülekezet első megválasztott lelkésze. A közösség célul tűzte ki saját templom felépítését, amely cél megvalósításában a lelkész oroszlánrészt vállalt. Az építkezés széles körű társadalmi összefogással valósult meg, felekezeti különbségek nélkül. A folyamatról Czipott Géza egy kis könyvben számolt be: Emléksorok a szentgotthárdi ág. hitv. ev. templom felavatása alkalmából 1912. október 20-án címmel, amely 1913-ban a Wellisch nyomdában jelent meg. Ebben rögzítette az adományozók és adományt gyűjtők listáját, kiemelte Desits Gyuláné engweileni Egloff Matild nagylelkű adományait, amelyek miatt könyvében a gyülekezet alapítójának nevezte. Leírta az építkezés folyamatát, a nehézségeket és eredményeket, személyes tragédiáját, amikor 1911-ben elveszítette fiatal feleségét, külön fejezetet szentelt a templomavatás felemelő ünnepségének. Czipott Géza Szentgotthárdon megteremtője volt az evangélikus kultúrháznak, az 1928-ban felépült az evangélikus iskolának, amellyel teljes lett a lutheránus közösség élete. Rábafüzesen új iskolát és tanítói lakot építtetett. Az ő szolgálata idejére esik a szentgotthárdi hősök emléktáblájának felavatása a templom előcsarnokában. 20 éven át volt Szentgotthárdon lelkipásztor és hitoktató. Jelentős volt hírlapírói és szerkesztői tevékenysége. 1916-tól haláláig szerkesztette a Harangszó című országos evangélikus lapot. Szerkesztette és kiadta a Harangszó könyveket, és a Lelkipásztor c. folyóiratot. A háború alatt imakönyvet írt a katonák számára, amely 1915-ben jelent meg Csendes órák címmel. Tagja volt az Országos Protestáns Sajtószövetségnek, a Luther Társaságnak és a Protestáns Irodalmi Társaságnak. 1929. március 17-én egyhangúlag a szombathelyi gyülekezet lelkészévé választották. Életéről és temetői búcsúztatásáról a Harangszó 1930. szeptember 28-i számában 8 oldalas cikkben számolt be. Sírja a megyeszékhelyen, a Szent Márton úti temető A/4-es parcellájában található.
- 1930 szeptemberében jelent meg Dezső Lipót királyi tanfelügyelő ismeretterjesztő útleírása Vas megyéről Az én szülőföldem címmel. A kerettörténet szerint egy tanár két szentgotthárdi jó baráttal, Varga Misivel és Balogh Pistivel járja be Vas megye nevezetességeit. A 150 oldalt számos fényképpel illusztrálták.
- 1930 decemberében a régi temetőben, a temetőkápolna előtt, hely hiányában végleg megszűnt a temetkezés. Már évekkel korábban elkezdődött az új, megfelelő hely kiválasztása. Hosszas vizsgálódás után a vasút melletti, jelenleg is használt helyet jelölték ki, amit 1915 decemberében vásároltak meg.
