1882-es év eseményei

1882 áprilisában kötött szerződést a Szentgotthárdi Önkéntes Tűzoltók nevében elnökük Gersits Fábián Gejocsek Józseffel és nejével Taucher Emiliával, akik 91 négyszögöl, (327,6 m2) területet adományoztak az egyesületnek tűzoltó szertár építésének céljából. Ez az ingatlan az akkori Hosszú utca, (1945 óta József Attila utca) elején a hídtól indulva bal oldalon a legelső volt.

1882. szeptember 10-én avatták fel ünnepélyesen a helyi önkéntes tűzoltók az első szerházukat és zászlójukat. A díszes zászlót Zichy Mária grófnő adományozta az egyesületnek, mely ma is megvan. Egyik oldalán a tűzoltók védőszentje, Szent Flórián látható. A rúd fa nyelébe ún. zászlószegeket vertek a támogatók nevével. Az ünnepi szentmisén Lóskay Bekény nagyfalvi plébános mondott megható szentbeszédet. Az ünnep alkalmából 40 mm-es átmérőjű ezüstözött réz érmet adtak ki, rajta a felirattal:“ A Szt.Gotthárdi Önkéntes Tűzoltó Egylet fennállásának tizedik évfordulója és zászlófelszentelési ünnepségének emlékére.”

1882 decemberétől vezették magyarul a 10 évvel korábban alakult tűzoltó egyesület okiratait, jegyzőkönyveit, s még újabb egy évtized és dr. Vargha Gábor parancsnok kellett ahhoz, hogy a vezénylési nyelvük is magyar lehessen.

1883-as év eseményei

• 1883. január 16-án Szentgotthárdon született Schäffer Emil ügyvéd. A jogot Budapesten és Kolozsvárott hallgatta, majd diplomás ügyvédként visszatért szülőhelyére. Hivatása mellett nagy sportbarát volt, megalapította a Testedző Kört, és neki köszönhető a teniszpálya megépítése. A rábatótfalusi és csörötneki levente egyesületek elnöke, ill. díszelnöke. Több évtizedig titkára a Szentgotthárdi Tűzoltó Egyesületnek. A helyi ipartestület ügyésze, tagja a községi képviselő-testületnek és a Vas vármegyei törvényhatóságnak, örökös tiszteletbeli elnöke a Szentgotthárdi Önkéntes Tűzoltó Egyletnek.

• 1883-ban kisdedóvó létrehozását kezdeményezte Roszner Józsefné Zichy Karolina, a helyi nőegylet vezetője.

• 1883-ban Rábatótfaluban Szent Flórián tiszteletére a helybeli és kivándorolt lakosai adományaiból templom épült a Szent Flórián templom.

1884-es év eseményei

• 1884. december 20-án született Szentgotthárdon dr. Székely Ernő, Szentgotthárd egészségügyének meghatározó egyénisége.

1885-ös év eseményei

• 1885. október 1-jén nyílt meg az óvoda Szentgotthárdon, a Széchenyi utca 27. szám alatt. Létrehozásában fontos szerepe volt a szentgotthárdi Nőegyletnek, amely 1880-ban báró Roszner Józsefné gróf Zichy Karolina kezdeményezésére alakult meg. Alapszabályában a legfontosabb feladatként jelölte meg a pénzügyi alapok előteremtését a „kisdedóvó” létesítéséhez. Az első óvónő a 26 éves, kolozsvári születésű Ambrózy Czeczilia, a későbbi Heilmann Károlyné lett, munkáját a kezdetekkor csak egyetlen dajka segítette. 1925-ben, 40 év szolgálat után ment nyugdíjba. A kisdedóvó 7 éven át a Nőegylet fenntartásában működött, vármegyei, országos segélyekből és más helyi egyesületek adományaiból tartották fenn. 1892-ben került a nagyközség kezelésébe.

1886-os év eseményei

• 1886. január 3-án alakult meg a Korcsolya Egylet. Ezzel egyidejűleg avatták föl a nagy ünnepség keretében a jégpályát. A korcsolyázás egyre népszerűbb lett a fiatalabbak körében, telente a befagyott Rábán is gyakorolhattak.
• 1886. augusztus 28-án született Pável Ágoston Vashidegkúton. A szentgotthárdi gimnáziumban, ahol az első négy osztályt végezte, kiemelkedett szorgalmával és tudásával társai közül. Bölcsészdoktorként 1920-tól egészen a haláláig Szombathelyen élt és dolgozott. Életre hívta 1933-ban a Vasi Szemlét, melynek első főszerkesztője lett. Kutatta a vend és magyar nyelvészet és néprajz emlékeit. 75 évvel ezelőtt 1946. január 2-án hunyt el, sírja a megyeszéhelyen Nemzeti Emlékhely. Szombathelyen és Felsőszölnökön szobor, Szentgotthárdon múzeum és lakótelep őrzi nevét és emlékét.
• 1886-ban született városunkban Friedrich Ödön. 1912-ben vette át a patikavezetését. Négy év múlva, mivel a járás egyetlen gyógyszerésze volt, felmentették a katonai szolgálat alól. Izraelita vallásáról 1919-ban keresztelkedett át, így nem vették el a patikáját. Igazgatója volt a Stefánia Anya- és Csecsemővédő Egyesületnek, titkára a helyi Vöröskeresztnek, felügyelőbizottsági tagja a Takarékpénztárnak. A svédországi Umeában halt meg 1969. január 9-én.

1888-as év eseményei

• 1888-ban nyitott ügyvédi irodát városunkban dr. Vargha Gábor.

• 1888. augusztus 3-án elhunyt dr. Kolossa Ferenc (sz. 1832. 09. 6-án) köz- és váltóügyvéd, a szentgotthárdi Önkéntes Tűzoltó Egylet alapítója és elnöke. A Egylet 1872-ben, Szombathellyel egy időben alakult meg. Az első években még német nyelven készültek jegyzőkönyveik. Kolossa Ferenc dr. alapította és vezette a haláláig a helyi gazdasági egyesületet is. A Szent-Gotthárdi Takarékpénztár munkáját előbb jogtanácsosként, majd igazgatóként segítette. Rendszeresen jótékonykodott. Sírja a régi temetőnkben jó állapotban megmaradt.

1889-es év eseményei

• 1889. június 5-12 közt Angster József neves pécsi orgonakészítő tartózkodott Szent-Gotthárdon az apátságban, az orgona javítása végett. Innét Zircre utazott tovább.

• 1889. november 17-én született Illyés Károly erdőmérnök, aki 1920-1941 közt a zirci apátság szentgotthárdi erdőgondnokságának vezetője volt. 1956. augusztus 30-án halt meg.

• 1889-ben alakult a Dalárda. Első alelnöke, majd elnöke, 1914 után díszelnöke dr. Vargha Gábor volt. Az egyesület elnevezése többször változott.

• 1889-ben megjelent dr. Borovszky Samu szerkesztésében a Vas vármegye c. könyv. A megye 10 járása közül ekkor a szentgotthárdi a legnagyobb és legnépesebb volt 1 nagy- és 79 kisközséggel. Területe 117.749 kat. hold, lakosainak száma pedig 53.245 fő.

1890-es év eseményei

• 1890. június 26-i testületi gyűlésen határozat született arról, hogy a jövőben Szentgotthárd nagyközség lesz. Több rendeletet, köztük a piac működését szabályzó rendeletet hozták meg ekkor.

1891-es év eseményei

• 1891. január 4-én Magyar Asztaltársaság alakult a Vám vendéglőben, melynek legfontosabb célja a magyar nyelv ápolása volt a településen és környékén. Ha az összejöveteleiken idegen német szót ejtett ki véletlenül valamelyikük, pénzt kellett befizetnie saját pénztárukba. Jelentős jótékonysági munkát is végeztek, emellett a nemzeti ünnepekről és gyásznapokról egyaránt megemlékeztek. Az első 13 évben csak férfiak,1904-től már a nők is tagjaik lehettek.
• 1891. március 25-én szavazták meg a képviselők a rohamosan fejlődő nagyközségben az utcák és terek elnevezésének táblákkal való jelölését.
• 1891. október közepén Budapesten az őszi élelmiszer kiállításon dicsérő oklevelet kapott a szentgotthárdi ciszterci apátság, mert 50 különböző fajta, kiváló almát állított ki.
• 1891. november 8-án jelent meg a Vasvármegye című újság 7-8. oldalán a beszámoló a gimnázium alapításáról tartott értekezletről. A lelkes lokálpatrióták felkarolták dr. Vargha Gábor és apósa, Desits Gyulakezdeményezését, megbízva a két ügyvédet, járjanak el az ügyben. Kérvények íródtak, Széll Kálmán képviselő segítségét kérték, aki támogatta a merész tervet. Megalakult a Gimnázium Bizottság, elnökének Széll Kálmánt, jegyzőjének dr. Vargha Gábort jelölték. 1892. január 12-én 150 érdekelt részvételével megbeszélést tartottak, augusztusra lett meg a minisztériumi engedély, 1893 márciusában pedig elkezdődhetett az építkezés.

1892-es év eseményei

1892. január 12-én 150 fő részvételével gyűlést tartottak településünkön, ahol a gimnázium felállítását szorgalmazzák. Dr. Vargha Gábor az előző évben alakult Gimnáziumi Bizottság jegyzője tolmácsolta az érintett 3 járás (muraszombati, németújvári és szentgotthárdi) ezen kérését. A kormány megbízásából jelen volt dr. Németh Antal tankerületi főigazgató. A kormány végül egy algimnázium felállítását támogatta, így másfél évvel később, 1893 szeptemberében megkezdődött az oktatás ideiglenesen az óvodában. A nagyközség jelentős áldozatot vállalva a telek adásával, épület emelésével, majd bebútorozásával és a felszerelések biztosításával teremtette meg az indulás feltételeit.

1892. április 8-án a hét éve működő, egyesületi fenntartású szentgotthárdi kisdedóvót átvették a községi fenntartásába. A településünk első óvodája 1885-ben nyílt a Széchenyi utcában Ambrózy Cecília kolozsvári születésű képesített óvónő vezetésével, aki a nyugdíjazásáig, 1925-ig, négy évtizeden keresztül vezette az intézményt.

1892. május 21-én, I. Ferenc József megkoronázásának 25. évfordulóján Szentgotthárdon is népünnepélyt tartottak, majd a Lapincs és Rába összefolyásához közeli „Nagykolompos” vendéglőnél folytatódott éjszakába nyúlóan a mulatság.

1892 augusztusában kapta meg a minisztériumi engedélyt Szentgotthárd nagyközség egy középiskola felállításához. Első körben ez algimnáziumi státuszt jelentett, de így is fontos lépcsőfok volt a környék kulturális és nemzeti törekvéseinek magasabb szintjére emelésében. Egy évvel később kezdődött meg a tanítás a 70 beiratkozott tanulóval, saját épület híján az óvodában.

1892. szeptember 18-án ünnepelték az önkéntes tűzoltó egyesület megalakulásának 20. évfordulóját. Dr. Vargha Gábor parancsnok vezetésével a tűzoltók 9 óra 30-kor vonultak be a templomba, hogy részt vegyenek az ünnepi szentmisén, melyen dr. Berger Máté plébános emelkedett hangon ecsetelte a tűzoltóság céljait. Utána a főtéren felállított emelvényhez vonultak, ahol a dalárda elénekelte a Himnuszt. Dr. Vargha Gábor tűzoltó parancsnok nagyhatású szónoklatát Gyuráky József városbíró beszéde követte. Az ünnepélyen parancsnokaik vezetésével jelen volt a környék tűzoltósága 17 településről összesen 382 fő.

1892. Wellisch Béla engedélyt kapott nyomda alapítására Szentgotthárdon. A következő évtől számtalan újságot, nyomtatványt, plakátot, meghívót, képeslapot és könyvet adtak ki magyar, német, illetve szlovén nyelven. A település gyárai, üzemei számos megrendelést biztosítottak a századfordulóig könyvnyomónak nevezett vállalkozásnak. A megye második legnagyobb nyomdájában 1914 őszétől az anyag és munkaerőhiány jelentett gondot. 1919. december 8-án, 53 éves korában Egerben meghalt a tulajdonos, ott is temették el. Két évig még örökösei, majd volt alkalmazottja, a gasztonyi születésű Németh Vilmos vezette a nyomdát 1944-ig. Halála után Plessinger László lett új tulajdonos. 1949-ben a nyomdát államosították, ezzel gyakorlatilag megszűnt.

1892. december 16-án Desits Gyula és dr. Vargha Gábor képviselők megbízást kaptak a képviselő testülettől a „gimnázium épületének és költségvetésének érdekében szükséges lépések megtételére”.

1893-as év eseményei

• 1893. június 26-án Szent-Gotthárd nagyközség képviselői döntést hoztak az induló algimnázium két osztályának az óvodában történő ideiglenes elhelyezéséről. A gimnázium épülete 1895-re készült el.

• 1893-ban „kisebbszerű fürdő és vetkező” épült a Rába parton.

• 1893. július 17-én Wellisch Bélát, a szentgotthárdi nyomda, könyv- és lapkiadó tulajdonosát felvette tagjai közé a Magyar Könyvkereskedők Egyesülete. A Wellisch nyomda 1893-ban kezdte meg a munkát Szentgotthárdon a Deák Ferenc utcában.

• 1893. szeptember 4-én volt Szentgotthárdon az első ünnepélyes gimnáziumi tanévnyitó. A „Veni Sancte” az apátsági templomban hangzott fel. Az algimnázium számára a nagyközségnek kellett telket, bútorzatot, felszerelést és anyagi hozzájárulást vállalnia, hogy megkapja az engedélyt az intézmény megnyitásához. Első igazgatója dr. Tóth Sándor lett. Két osztályban 70 diákkal kezdték meg az oktatást. 

• 1893. szeptember 26-án volt a Szentgotthárdon a Közművelődési Egyesület alakuló közgyűlése 40 taggal. Vezetőjük Desits Gyula királyi közjegyző, egyik alelnökük dr. Vargha Gábor lett. Legfontosabb célkitűzéseik: a hazafias szellem erősítése, a művelődés segítése és a kivándorlás megállítása.

• 1893. október 20-án Széll Kálmán országgyűlési képviselő vezetésével küldöttség járt Wekerle Sándor miniszterelnöknél, hogy kérje a dohánygyár Szentgotthárdra telepítését. A környékünkön nagy hagyományai voltak a dohánytermesztésnek, amire alapozhatott az 1894-ben megnyílt Magyar Királyi Dohánygyár.

• 1893. október 10-én Hegyfaluban született Holpert Gyula, gimnáziumunk későbbi latin-görög-történelem szakos tanára. 1920-tól 14 éven át tanított nálunk, emellett vezette az iskolai énekkart, egyházi éneket tanított, kórusával és orgonajátékával szerepelt a miséken. Megválasztották önkormányzati képviselőnek, valamint az Asztaltársaság és a Revíziós Liga vezetőjének. 1934-ben Kaposvárra helyezték.

• 1893. november 19-én ünnepelték meg a Klein kávéházban a helyi Olvasó Egylet (mely Vas vármegyében legelső volt) fennállásának 50. évfordulóját, soraikban 62 bel- és 9 kültagot számláltak. Széll Kálmánt és Vajda Ödönt tiszteletbeli tagként tartották nyilván. Az ünnepi ülésen az akkori elnökük, dr. Vargha Gábor ügyvéd tartott szívhez szóló, hazafias beszédet.

• 1893. november 19-én Vajda Ödön apát 2000 forinttal támogatta a gimnázium Segély Egyletét, mely az intézmény szegény sorból származó diákjainak a tanulását segítette.

• 1893. december 10-én a magyar középiskolai tanárok, köztük Tóth Sándor szentgotthárdi gimnáziumi igazgató, tanulmányúton jártak Görögországban, ahol találkoztak a híres dr. Schliemann özvegyével.

1894-es év eseményei

• 1894. február 5-én hunyt el Schill Athanáz, a ciszterci apátság zirci korszakának első szentgotthárdi perjele (1878 és 1886 között). Székesfehérvárott született 1821. május 5-én. Szerzetes tanárként kezdte pályáját. Az egri főgimnáziumban latint és német nyelvet, valamint természettudományos tárgyakat tanított, majd Hercegfalván lelkészként tevékenykedett. Szentgotthárdon nagy szerepe volt a település elmagyarosodásában. Az elemi iskolában bevezette a magyar nyelvű oktatást, a szegény családból érkező diákokat ingyen tankönyvekkel segítette. Szigorúan ellenőrizte a tankötelezett korú gyermekek iskolába járását. Nyugdíjas éveit is itt töltötte 1888-től. A Temetőkápolna mellé temették el, sírtáblája a kápolna külső falába beépítve látható.

• 1894. március 20-án Vajda Ödön zirci főapátot I. Ferenc József király a Lipót-rend lovagkeresztjével tüntette ki.

• 1894. április 10-én tartották a szentgotthárdi téglagyár rt. alakuló közgyűlését, ahol az alaptőkét 20.000 Ft-ban határozták meg, mely 40 db 500 Ft-os címletű névre szóló részvényen szerepelt. Elnök-igazgatónak Usz Gábort, a négy igazgatósági tagnak pedig dr. Weidlich Lajost, dr. Lipp Ferencet, Friedrich Jakabot és Ruisz Rezsőt választották. A cégbíróság 5030.sz. 174/1. sorszámmal április 25-én fogadta el a Szentgotthárdi Első Téglagyár Rt. bejegyzését. 1949-ben államosították, 1999 októberében megtörtént a közel száz éve megnyitott téglagyári épületek és kémény lebontása.

• 1894. május 9-én egyhangúlag elfogadta a képviselő-testület dr. Vargha Gábor javaslatát, hogy Széll Kálmánról nevezzék el Szentgotthárd főterét. Széll Kálmán június 7-én hozzájárulását adta az indítványhoz.

• 1894 szeptemberétől rendelte el a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium az iparostanonc iskolákban heti 1-1 órában a hittan és erkölcstan kötelező oktatását.

• 1894. október 28-án Vajda Ödön zirci apát felavatta a szentgotthárdi elemi iskola felújított épületét. A megnövelt alapterületű és emeletráépítéssel bővített intézményben 4 tanterem, egy tanácsterem, két tanítói és két tanítónői lakást kapott helyet. Az épület jelenleg a városi könyvtárnak ad helyet.

• 1894. november 5-én tartották szűk családi körben Széll Kálmán Ilona nevű lányának és Bernrieder Jánosnak az esküvőjét a gasztonyi templomban. A menyasszony kérői nagybátyja Vörösmarty Béla és Ernuszt Kelemen, Vas megye főispánja voltak; a vőlegényé Széchenyi Sándor és Bernrieder László. A fogadást a rátóti kastélyban tartották.

• 1894 a szentgotthárdi Magyar Királyi Dohánygyár megalapításának éve. A munka a következő év szeptember 1-jén kezdődött meg. A környéken régóta nagy hagyománya volt a dohánytermesztésnek, ezért is sikerült Széll Kálmán volt pénzügyminiszternek, a körzet országgyűlési képviselőjének elérnie, hogy Szombathely helyett Szentgotthárdon épülhessen fel a gyár. Az első évtizedekben, egészen 1935-ig szivart gyártottak, 1945 után itt készült a Munkás cigaretta. A finom, aprólékos munka a nők elhelyezkedését segítette a környéken. A gyár 1948-ig működött.

• 1894-ben már kerékpáros versenyeket tartottak a környéken, főleg Ausztriában. Ebben az évben lett országúti kerékpár bajnokuk Gerger Ferenc, aki Felsőrönökön született 1867.szeptember 4-én. Nagyon tehetséges, hosszú távra specializálódott versenyző volt. Ő nyerte a Párizs – Bécs közötti 1400 km-es országúti versenyt 1894-ben. 1896-ban VB bronzérmes, a következő évben pedig EB aranyérmes lett mint profi kerékpáros versenyző. 1937. március 27-én hunyt el Grazban.

1895-ös év eseményei

• 1895. február 25-én a Fejér megyei Rácalmáson született Borián József, ciszterci szerzetesi nevén Borián Elréd. 1924 júniusában doktorált az innsbrucki egyetemen. Szentgotthárdon plébánosként szolgált 1937-1941 között, részt vett az 1938-as jubileumi év rendezvényeinek megszervezésében. A szentgotthárdi katolikus egyházközség kiadásában megjelentette az Emlékfüzet Szent Gotthárd halálának kilencszáz éves évfordulójára (1038–1938) című művét, amelyben részletesen leírta Gotthárd püspök életrajzát, és bemutatta a szentté avatott püspököt ábrázoló helyi műalkotásokat. Gyűjtést indított egy helyi katolikus kultúrház létesítésére. Számos egyesületnek igazgatósági tagja volt. 1941-ben Magyarpolányba helyezték.  1962. január 22-én halt meg, sírja Magyarpolányban található.

1896-os év eseményei

• 1896 januárjára készült el a Magyarországi Cziszterczita Rend Millenniumi Emlékkönyve, mely a rend 1142-1896 közti történetét tekintette át. Az igényes kiadású, nagy formátumú, több mint 500 oldalas könyvet a rend feje, Vajda Ödön főapát felkérésére dr. Békefi Remig szerkesztette. Fő alapelv volt, hogy hazai legyen minden „íziben”. Az egyes fejezeteket dr. Békefi Remig, Kassuba Domonkos, dr. Werner Adolf, Inczédy Dénes, Szenczy Győző, dr. Piszter Imre, Szabó Otmár és Lővárdy Alajos írta. A címlapot Benczúr Gyula, az emlékkönyv belső művészi díszítését Háry Gyula festőművész tervezte.
• 1896. január 12-én megalakult a Kerékpár Egylet. Szívesen fogadták a környékről is a kerékpározókat. Első elnöküknek dr. Vargha Gábort, Szentgotthárd nagy tekintélyű képviselőjét, ügyvédjét kérték fel. Az egyre népszerűbb kerékpárosok kék-fehér egyenruháját helyi szabó készítette el, melyet a versenyeken és a bemutatókon viseltek.
• 1896. január 20-án volt az Első Magyar Óragyár alakuló gyűlése, ahol 500 korona értékben részvényeket jegyeztek. A szükséges tőke felét a genfi Haller bank, másik részét a Magyar Leszámító és Pénzváltó Bank nevében elnöke, Széll Kálmán állta azzal a feltétellel, hogy Szentgotthárdon kell létrehozni a gyárat.
• 1896. március 7-én alakult át a 2 hónappal korábban létrehozott Kerékpáros Egylet egyesületté, 40 taggal. Részletes alapszabályt készítettek. Okiratba foglalták a testi erőt előmozdító egyéb sportágak, így a torna, a teke, az evezés, a vívás gyakorlását. Az egyre népszerűbb új sportág tagjai kék–fehér magyaros szabású formaruhát viseltek, melyet egy helyi szabó készített el számukra.
• 1896. március 15-én volt a forradalom és szabadságharc 48. évfordulója. Szentgotthárdon és szerte az országban ekkor, a millennium évében volt először lehetőség nyilvánosan megtartott megemlékezésekre. Nagyon készült a Dalos Egylet az ünnepnapra, mely kiválóan sikerült, a dalárda kitett magáért.
• 1896. május 2-án az Első Magyar Asztaltársaság emlékezett meg először Szentgotthárdon a Millenniumról. 5 évvel korábban alakultak, és már akkor eldöntötték - mert az évfordulójuk egybeesett az ezer éves ünneppel -, hogy e kettőt méltó módon együtt ünneplik meg.
• 1896. május 3-án tartották a januárban megalakult Kerékpáros Egyesület első egyenruhás kivonulását. A korabeli fényképek tanúsága szerint nagy érdeklődés, figyelem kísérte ezt a kerékpár sport népszerűsítését szolgáló összejövetelt.
• 1896. május 4-én volt az óragyár alapkőletétele az akkor Nagyfalvai (ma Hunyadi) utcában, a Dohánygyár nyugati oldalán. A területet Vajda Ödön főapát jutányos áron engedte át a befektetőnek. Az Első Magyar Óragyár Rt.-t januárban alapították 250 ezer korona alaptőkével. Júliusban már megérkezett Svájcból az első 70 órásmester. Rendkívül jól szervezett volt az építkezés, augusztus 30-ra termelésre készen állt a kétemeletes épület.
• 1896. május 31-én ünnepélyes keretek közt szentelte föl Vajda Ödön főapát a Széll Kálmán téren álló, restaurált Mária szobrot.
• 1896. július legelején volt a Szentgotthárdi Villamos Rt. alakuló gyűlése. A tőkét az osztrákok biztosították. A központi villamos telep építéséről november elején döntöttek. A következő év szeptemberétől lett először világítás, ami ekkor még csak 5 ív- és 19 izzólámpát jelentett, viszont így is óriási lépés volt, mert mindössze a megyeszékhely járt előttünk. A korabeli újságok azt írták: karácsonyi és újévi meglepetés volt az elektromos világítás.
• 1896. augusztus 20-án, a millennium évében az állami és az egyházi ünnepnapon kerékpár ünnepet is tartottak a január 12-én egyesületté alakult, egyre népszerűbb kerékpározók. Alapszabályukban rögzítették „a testi erőt előmozdító egyéb sport gyakorlatokat”, ezért támogattak minden sportágat a vívástól a korcsolyázásig. 9 évvel korábban volt az első vasparipa ünnep Szentgotthárdon.
• 1896. augusztus 30-ára termelésre készen állt az akkor Nagyfalvainak nevezett (ma Hunyadi) utcában az óragyár. Az Első Magyar Óragyár Rt. alapítása ugyanezen év januárjában volt 250 ezer korona tőkével. Az alapkövét május 4-án rakták le, s a jól szervezett építkezés nyomán az akkori technológiával, főleg emberi erővel 4 hónap alatt készen állt a kétemeletes épület.
• 1896 szeptembere óta omnibusz közlekedett a vasútállomás és a tőle egy jó kilométerre a település központjában levő Arany Korona szálló és vendéglőközött Hittaller Ede tulajdonos jóvoltából. A helyiek által röviden Korona néven említett vendégfogadó szerepelt egy 1786-os térképen, az emeletét 1858-ban építették rá. Helyszíne volt a helyi társasági rendezvényeknek, szobáiban pihenhettek a városba érkezők és az azon áthaladók egyaránt. Vendéglőjében nem maradt éhes senki sem, udvarán az állataikat is ellátták.
• 1896. november 1-jén történt meg Szentgotthárd bekapcsolása a telefonhálózatba.

1897-es év eseményei

1897 júniusában történt meg a szentgotthárdi telefonvonal bekapcsolása a megyei hálózatba. Az akkor bevezetett kézi kapcsolással végzett összeköttetés működött egészen 1994-ig, amikor digitális telefonközpontot adott át a Matáv.

1897. július 25-én Szentgotthárdon nagy érdeklődéssel kísért tekeversenyt tartottak az egyre népszerűbb új sportágban. A rendezvényt a másfél évvel korábban alakult Kerékpáros Egylet szervezte, akik alapszabályukban vállalták a többi sportág felkarolását. A teke gyorsan növekvő népszerűségét mutatja, hogy két évvel később a helyiek megverték Körmend csapatát és már Kethelyen is rendeztek versenyeket.

1897. július 28-i rendkívüli közgyűlésen a közvilágítással kapcsolatosan határozták el 5 ív és 19 izzólámpa elhelyezését Szentgotthárdon, majd a következő évben még újabb 3 darabot. Jelentőségét mutatja, hogy Szombathelyen is csak két évvel korábban alakult meg a részvénytársaság és kezdődött el a villamosítás.

1897 szeptemberétől 1901 júniusáig, négy tanéven keresztül volt Pável Ágoston a gimnáziumunk kiváló tanulója.

1897 szeptemberében, az induló ötödik tanévben még hivatalosan nem iratkozhatott be és tanulhatott leány a mi gimnáziumunkba sem, de arra megnyílt a lehetőségük, hogy magánúton folytassanak középszintű tanulmányokat és tegyenek fizetős vizsgát.

1897. november 21-én, vasárnap tartották a tűzoltó egylet megalakulásának 25. évfordulóját. Az ünnepi szentmiséről zászlójuk alatt vonultak a Korona vendéglő nagytermébe, ahol ½ 12 órakor tartotta dr. Vargha Gábor főparancsnok az ünnepi beszédét. Többek közt jelen voltak: Papp Antal és Csorna Jenő szolgabírók, Schlesinger Ármin járási orvos, dr. Berger Máté plébános, Günsberger Jakab és Izidor az izraelita közösségből. A beszédet követően Bauer József egyesületi titkár olvasta fel jelentését. Beszámolt a misszióról, ahogy eljutottak oda, hogy a kezdetben csak szívében magyar egyesület teljesen magyarrá vált.

1898-as év eseményei

• 1898 januárjában jelent meg Borovszky Samu: Magyarország Vármegyéi és Városai sorozatának 3., Vasvármegyét bemutató kötete, melyben a Szentgotthárddal kapcsolatos ismeretek megírására Laszczik Bernát szentgotthárdi ciszterci perjelt kérték fel. A nagy formátumú, 21x28 cm-es, 622 oldalas könyv hiányt pótló monográfia, mely a megjelenése óta több reprint kiadást is megért.

• 1898. február 26-án engedélyezte Szentgotthárd nagyközség képviselő-testülete a kerékpározást a település utcáin, a járdák kivételével. A Szekere is megemlékezik erről.

• 1898. március 15-én Szentgotthárdon megemlékeztek a 48-as forradalom kitörésének 50. évfordulójáról. Az ünnepség résztvevői szűnni nem akaró tapssal köszöntötték a díszvendégek között helyet foglaló Hambek Alajost, nyugalmazott szentgotthárdi járásbírót, egykori honvéd századost.

• 1898. június 12-én adta hírül az akkori Szentgotthárd újság, hogy elkészült az első Britannica szivar a Dohánygyárban.

• 1898. szeptember 11-én a szentgotthárdi izraelita hitközség felszentelte újonnan épült imaházát a Rákóczi utcában. Ünnepi beszéde végén Friedländer Sándor rabbi szép imát mondott az előző napon elhunyt Erzsébet királyné lelki üdvéért.

1899-es év eseményei

• 1899. július 13-án a Központi Értesítő hozta nyilvánosságra a Bujatti cég Magyarországon létesítendő selyemszövő gyára részére biztosított állami kedvezményeket a gyártelep üzembe helyezését követő 15 évben. A selyemgyár az eredetileg tervezett Komárom helyett Széll Kálmán miniszterelnök közbenjárására Szentgotthárdon épült fel.

• 1899. október 28. Az olasz származású, bécsi Bujatti fivérek (Hermann, Ferenc György és Tódor) hivatalosan bejegyeztették a szentgotthárdi Selyemgyárat. A tőkét a bécsi selyemgyárat üzemeltető édesapjuk biztosította.

• 1899. november 25-én volt dr. Vargha Gábor ügyvéd és Desits Valéria (szentgotthárdi királyi közjegyző lánya) polgári és egyházi esküvője. A tanúk nem kisebb személyek voltak, mint Széll Kálmán akkori miniszterelnök és Laky Kristóf kúriai bíró. A nászmenet előbb a szentgotthárdi anyakönyvi hivatalba ment, ahol Papp Antal főbíró végezte az esketést, majd a násznép Körtvélyesre (ma Eltendorf) hajtott, és az ottani evangélikus templomban zajlott az egyházi szertartás. Házasságukból két gyermek született. Tivadar nevű fiuk 1903-ban elhunyt, emlékére állíttatták a Rózsa utcában a Lourdes-i Szűz Mária-szobrot. Alice nevű lányuk 1993-ban hunyt el, első férjével (Franz von Zedwitz) együtt a szentgotthárdi családi sírban nyugszanak.

1900-as év eseményei

• 1900. szeptember 1-jénkerült Mathiasz Artúr (1877-1956) a Gimnáziumba pályakezdő tanárként. 1912-től 1935-ös nyugdíjazásáig igazgatóként irányította az intézményt. Jelentős szerepe volt a település zenei életének fellendítésében, felelős szerkesztője volt a Szent-Gotthárd c. társadalmi hetilapnak.

1901-es év eseményei

• 1901. május 31-én született Marosborszegen Gubicza Ákos. Műegyetemre járt, amikor a trianoni igazságtalan döntést követően tagja lett az alakuló Rongyos Gárdának. Elsősorban nekik, az önkéntes felkelőknek - akik fegyvert is ragadtak - köszönhetjük, hogy Sopronban és környékén népszavazást írtak ki. Az eredményét tudjuk, így maradhatott magyar a város. A Rongyos Gárda tagjai közül többen életüket áldozták az elcsatolt, ma burgenlandi területeken. Szombathelyen, a megyeházán márványtábla hirdeti hősiességüket. Gubicza Ákos alig múlt 20 éves, amikor a közeli Hohenbrüggnél, Fehring mellett fejlövést kapott. A régi temetőbe temették, aminek megszüntetésekor - három évtizeddel később - átkerült az új sírkert hősi parcellájába, ahol felújított, védett sírja megtalálható.
• 1901 februárjától kezdődött el fokozatosan a termelés a Bécsben élő, de olasz származású Bujatti fivérek: Hermann, Tódor és Ferenc György alapította Selyemgyárban. A céget közkereseti társaságként jegyezték be a szombathelyi törvényszéken 1899. október 28-án. A kezdetekkor a 121 szövőgépet Svájcból, a hernyóselymet Olaszországból vásárolták. Hamarosan az utcáinkra is ültetett szederfák leveleinek segítségével helyben is megtanulták a selyemhernyók nevelését, mely tevékenység jövedelmet jelentett az azzal foglalkozóknak.
• 1901. szeptember 28-án, az Első Magyar Asztaltársaság 10. jubileumán méltó ünnepséget tartottak a Vám vendéglőben. A közel 50 fő jelenlevő előtt először Kováts Antal elnök kért szót, majd elénekelték a szózatot, utána vers majd a Himnusz következett.

1902-es év eseményei

1902. január 2-án megjelent Központi Értesítőben adtak hírt hivatalosan a Szent-gotthárdi Szikvíz RT. felszámolásáról, melyet az előző év november 11-én tartott rendkívüli közgyűlésén határozott el az igazgatóság: Nagy Béla, dr. Varga Gábor, Wellisch Béla, Sábor Lipót és Huber Miksa, valamint a tagság. A 14002. sz. 182/6 alatti határozat értelmében a cég nevét ettől fogva a „felszámolás alatt” toldalékkal kellett kiegészíteni.

1902 áprilisának végén tette meg kerékpárjával két nap alatt a közel 300 km-es utat Szentgotthárd és Vác között Bentze Béla vas megyei nagybirtokos, aki ugyanezt a szakaszt előző évben lóháton már teljesítette.

1902. május 8-ától lett Széll Kálmán országgyűlési képviselőnk a MTA igazgatói tanácsának tagja.

1902 májusának legvégén Bokréta ünnepséget tartottak abból az alkalomból, hogy elkészült a Deák Ferenc utca elején az új városháza alapépítménye. A kapu mögött, a földszint jobb oldalán ma is látható az eredeti fehér márványtábla, rajta a felirattal: „Épült Széll Kálmán miniszterelnök és Gyuráky József városbíró idején 1902.” Tanácsterme falait a 30-as években többek közt Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Széll Kálmán és Desits Gyula képei díszítették. Homlokzatán ma már nem látszik városunk akkori címere. A tornyos, egy emeletes épületben jelenleg a Takács Jenő Alapfokú Művészeti Iskola működik.

1902. június 8-án alakult meg a Szentgotthárdi és Vidéki Állatvédő Egyesület, mely hosszú évtizedekig működött. Vezetői közt számos köztiszteletnek örvendő értelmiségit találunk: elnök dr. Kiss Elemér főszolgabíró, alelnök Pum Károly iskolaigazgató, titkár Luka Ferenc tanító, pénztáros pedig Csuba István.

1902. július 12-én választották meg Brenner Tóbiást boldog Brenner János nagyapját Szombathely város polgármesterévé. Brenner Tóbiás Szentgotthárdon született 1850. december 27-én. Építőmester édesapja a szabadságharc utáni nehéz időszakban a több munkalehetőség reményében költözött a megyeszékhelyre. Másodszülött fia, Tóbiás jogot tanult, 1885-től főjegyző, 1889-től tanácsnok, 1902-1914 között pedig a Szombathely első embere lett. Nyugdíjba vonulásakor díszpolgári címet kapott. A 12 év alatt rendezte a város pénzügyeit, intézkedéseivel megfékezte a tífuszt, és számos építkezés fűződik nevéhez Szombathelyen: pl. iskolák, Kultúrpalota, ma Savaria Múzeum. 1919. május 23-án hunyt el. Napjainkban az a körút viseli nevét Szombathelyen, ahol az unokájáról elnevezett óvoda, általános iskola, gimnázium és kollégium áll.

1902 szeptemberétől, az indulástól számított 10. tanévben engedélyezte a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium a 8 osztályos képzést a szentgotthárdi gimnáziumban és indulhatott az 5. évfolyam. Ezzel főgimnáziumi státuszt nyert az intézmény, ami azt jelentette, hogy a diákok itt helyben folytathatták tanulmányaikat, és tehették le záró vizsgájukat. Az első érettségi vizsgákra 1906. május-júniusában került sor.

1902. szeptember 10-én emlékezett meg a Szentgotthárd az önkéntes tűzoltó egyesület alapításának 30. évfordulójáról. A korabeli újságok beszámoltak az ünnepi eseményről. Ekkorra már a környék tehetősebb falvaiban: Gasztonyban 1880-ban, Rábafüzesen 1882-ben, Rönökön 1885-ben, Jakabházán 1886-ban, Rábatótfaluban 1893-ban is megalakultak a helyi tűzoltó egyletek.

1902. szeptember 14-én, több mint fél évszázaddal a szabadságharc elbukása után végre az egész országban, így környékünkön is nyilvánosan, méltó módon emlékezhettek meg Kossuth Lajos születésének 100. évfordulójáról.

1902. november elején tették le Felsőrönökön az új Szent Imre templom alapkövét. A több száz éves régi templom négy évvel korábban, november 5-én, éppen a Szent Imre napi szentmise idején tomboló viharban rongálódott meg életveszélyesen, így a lebontása mellett döntöttek. Építő mesternek a szentgotthárdi Lang József ajánlatát fogadták el. Széll Kálmánnak a járás országgyűlési képviselőjének közbenjárására a vallásalapból 66.000 arany érkezett. A környék jótevője is részt vett 1905. június 12-én az új templom felszentelésén. A Szent Imréről elnevezett domb már 1336-ban búcsújáró helyként volt ismert, mert az emlékezet szerint a herceg vadászat idején szívesen pihent meg a magaslaton, amit később róla neveztek el.